Duloxetine bizonyította hatásosságát a kezelés a súlyos depresszív zavar (MDD) egy adag 60 mg/nap (naponta egyszer). Mivel a betegek többségénél a céldózis 60 mg/nap, a duloxetin magasabb dózisait (legfeljebb 120 mg/nap) napi kétszeri adagolási rend alkalmazásával vizsgálták., Annak érdekében, hogy a duloxetin farmakológiai profilját egy 60 mg feletti napi egyszeri adagolással tovább vizsgáljuk, megvizsgáltuk a duloxetin biztonságosságát és tolerálhatóságát a napi 60 mg-ról 120 mg-ra történő dózisemeléskor. Ez az egykaros, nem placebo-kontrollos vizsgálat egy 7 hetes dózisemelési fázist tartalmazott, amelyben a betegek és a vizsgálók elvakultak a dózisemelések időzítésével kapcsolatban, majd egy nyílt, legfeljebb 2 éves időtartamú kiterjesztési fázist követett., Az MDD (N=128) DSM-IV kritériumainak megfelelő betegek (életkor >vagy=18 év) 1 héten keresztül placebót kaptak, amelyet 1 hét és 90 mg/nap közötti titrált duloxetin (60 mg/nap) követett, majd egy további hét után napi 120 mg-ig. A napi 120 mg-os adagot ezután 4 hétig fenntartották. A kiterjesztési fázis egy kezdeti 6 hetes dózisstabilizációs periódust tartalmazott, amelynek során a Duloxetint a legalacsonyabb hatásos dózisra csökkentették, majd a stabilizált adaggal folytatták a kezelést., A biztonságosságot spontán jelentett, kezeléssel összefüggő nemkívánatos események (TEAEs), vitális jelek változásai, elektrokardiogramok (ECGs), laboratóriumi analízisek és vizuális analóg mérlegek (vas) alkalmazásával értékeltük a gastrointestinalis (GI) zavarok esetén. A hatásossági intézkedések között szerepelt a depresszió 17 pontos Hamilton-minősítési skálája (HAM-D-17) összpontszám, a súlyosság klinikai globális benyomása (CGI-S) és a betegek globális benyomása a javulás skálájáról (OFJ-i), valamint a fájdalom súlyosságának és interferenciájának VAS-értékelése. A vizsgálat akut fázisában a nemkívánatos események miatti megszakítás aránya 15,6% volt., A leggyakrabban jelentett teák hányinger, fejfájás, szájszárazság, szédülés és étvágycsökkenés voltak. A teák többsége a kezdeti duloxetin adagoláshoz kapcsolódott; a dózis további emelése néhány további mellékhatást eredményezett. A duloxetin-kezelés 1 hete után a vas-értékek szignifikánsan romlottak a kiindulási értékekhez képest. A napi 90 mg-ra és 120 mg-ra történő dózisemelést követően a GI-zavar későbbi értékelése nem mutatott szignifikáns különbséget vagy szignifikáns javulást a kiindulási értékhez képest. Jelentős fejlesztések (P<.,001) az akut fázisú kezelés során minden értékelt depresszió hatékonysági intézkedésben, valamint a hat VAS fájdalom kimenetel közül ötben figyeltek meg. Közben 2 év kiterjesztés fázis kezelés a kezelés megszakításának aránya nemkívánatos események miatt volt 11,9% – kal, az egyetlen TEAEs által jelentett >10% a betegek voltak, felső légúti fertőzés (13.1%), fejfájás (10.7%), valamint álmatlanság (10.7%). A kiindulási értéktől a kiterjesztési fázis végéig a fekvő szisztolés és diasztolés vérnyomás átlagos változása 3,8, illetve 0,5 Hgmm volt, és nem számoltak be tartós magas vérnyomásról., A pulzusszám átlagos növekedése 5,9 bpm volt, míg a betegek átlagos súlynövekedése 3,1 kg volt 2 éves kezelés alatt. A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a duloxetin gyors dózisemelése (60 mg/nap –> 90 mg/nap –> 120 mg/nap) biztonságos és tolerálható. A heti eszkaláció ellenére a mellékhatások többsége enyhe és átmeneti jellegű volt, és a duloxetin adagolásának első hetében (naponta egyszer 60 mg-mal) fordult elő., A stabilizált duloxetin adaggal történő hosszú távú kezelés a teák viszonylag alacsony előfordulási gyakoriságával és a kezelés nemkívánatos események miatti abbahagyásával járt. A testtömeg és a pulzusszám időtúllépési profilja 2 éves kezelés alatt szerény emelkedést mutatott .