Katonai szolgálatbanSzerkesztés
Húszéves korában belépett a hadseregbe, és miután elvégezte a Tengerészeti Akadémiát (École Navale), a francia haditengerészetnél a víz alatti kutatásokkal foglalkozott. A haditengerészet Víz Alatti Tanulmányi és Kutatócsoportját szervezte meg Toulonban, a Condorcet francia csatahajón szolgált, amikor végrehajtotta első víz alatti kutatásait., Ezt többek között Philippe Tailliez barátjának köszönhette, mivel ő 1936-ban Cousteaunak olyan víz alatti szemüveget adott kölcsön, amilyet a gyöngyhalászok használtak. Ez volt a modern búvárszemüveg elődje, és ezáltal vált lehetővé számára a víz alatti tartózkodás. A vízben történő tartózkodásához az a sajnálatos esemény is közrejátszott, hogy 1936 szeptemberében majdnem végzetes autószerencsétlenség áldozata lett. A balesetben hét helyen eltörtek a csontjai, a tüdeje átfúródott, a jobb keze megbénult, és a gyógyulásához vezető rehabilitációjához rendszeresen kellett úsznia.,
Később egyre tapasztaltabb lett e téren, és hasznossá vált a tengerészet számára, valamint későbbi hírnevét is itt kezdte megalapozni. Cousteau a francia haditengerészet információs szolgálatának tagjaként kiküldetéseket teljesített, és így jutott el 1935 és 1938 között Sanghajba és 1939-ben a Szovjetunióba. Az 1940-es fegyverszünet után az ő és a felesége családja is költözni kényszerült, és Megève-be helyezték át otthonukat. Itt lett barátja az ott élő Ichac családnak. Cousteau és Marcel Ichac két különböző szellemiség, de mindkettőjük meg akarta mutatni az elérhetetlen helyeket., Cousteau a víz alatti élet, Ichac a hegycsúcsok szerelmese volt. Közösen készítették el 1943-ban a Hajótörés (Épaves) című filmet. A második világháború évei kiemelkedő fejezetét jelentették a búvármerülések történetének. Az 1940-es években Cousteau kapitány nagy hírnevet szerzett a búvár-légzőkészülék fejlesztésével és tesztelésével. Az ő berendezése volt a mai napig is használt nyitott rendszerű búvárfelszerelés elődje.
Saját magán végzett oxigénmérgezéses és nitrogénnarkózisos kísérleteivel igyekezett meghatározni a biztonságos merülés határát is., Emile Gagnan mérnök segítségével egy sűrített levegőjű búvárkészüléket tervezett, amellyel merülési rekordot állított fel. 1943-ban a “vízi tüdő” néven is ismert készülékkel Cousteau 60 méter mélyre merült le anélkül, hogy bármilyen káros utóhatást tapasztalt volna. Első víz alatti felvételei is ekkor készültek. Részt vett a második világháborúban, mint a hadiflotta tisztje hadnagyi rendfokozatban, de közben mindig talált időt arra, hogy a tenger iránti szeretetének hódoljon. 1949-ben Cousteau leszerelt a francia haditengerészettől.,
A tenger szolgálatábanSzerkesztés
1950-ben megalapította a Francia Oceanográfiai Mozgalmat (FOC), és megszerzett egy hajót Thomas Loel Guinness mecénás segítségével, melynek a neve Calypso volt. Az eredetileg aknaszedő hajót 1942-ben építették az USA-ban, és jelentős átalakítását követően vált felszerelt óceánkutató hajóvá.
További élete a tengeri kutatásokról szólt. Fő érdeklődési területei nemcsak a tudomány számára voltak jelentősek, hanem felkeltették a nagyközönség érdeklődését is., Munkássága eredményeképpen Auguste Piccard mellett a víz alatti merülés és búvárkodás újkori atyjaként tartják számon.
Denise néven “merülő csészealjat” fejlesztett ki Jean Mollard fejlesztőmérnökkel közösen. Ez volt az első víz alatti jármű, amelyet kifejezetten a tudományos kutatás céljára létesítettek. 1959-től kezdték meg a merüléseket 350 méteres mélységig, és a berendezés négy vagy öt óra tartózkodást tett lehetővé. 1965-ben a technológiát továbbfejlesztették, és két új búvár csészealjat bocsátottak vízre találó tengeri bolhák néven., Ezek a berendezések már 500 méteres mélységig tették lehetővé a tenger kutatását.
1957-ben Cousteaut megválasztották a Monacói Oceanográfiai Múzeum igazgatójává, és 1988-ig megtartotta ezt a tisztséget. Amerikai televíziós cégekkel (ABC, Métromédia, NBC) kötött megállapodás értelmében elkészítették a Cousteau Kapitány Víz Alatti Odisszeája sorozatot.1973-ban a két fiával és Frederick Hymannal megalapította a Cousteau Társaságot, mely az óceáni élet védelmében tevékenykedik. Hyman volt az első elnöke a később több mint 300 000 tagot számláló szervezetnek.,
1976-ban feltárta a HMHS Britannic roncsait. 1977-ben Peter Scott-tal együtt megkapta az ENSZ Környezetvédelmi díjat. 1980-ban Cousteau Kanadába utazott, hogy elkészítsen két filmet a Szent Lőrinc-folyón és a Nagy-tavaknál: Cries from the Deep és St.Lawrence: Stairway to the Sea. A filmek sikert arattak és kiemelkedő nézettséget értek el. 1985-ben megkapja Ronald Reagantől az Elnöki Szabadság Érdemrendet. 1988. november 24-én beválasztották a Francia Akadémia tagjai sorába., 1991 novemberében Cousteau interjút adott az UNESCO-nak, amelyben kijelentette, hogy támogatja az emberi népességszabályozást és a népesség csökkentését.
Magyar vonatkozású esemény vele kapcsolatban, hogy 1991-ben ökológiai expedíció keretében végighajózta a Dunát az élővilágát kutatva. 1992-ben meghívták Rio de Janeiróba, az Egyesült Nemzetek nemzetközi konferenciájára, melyet a környezetről és fejlődésről szerveztek, és innentől Cousteau rendszeres tanácsadója lett az ENSZ-nek és a Világbanknak., 1996-ban beperelte saját fiát, mert az szabadidőközpontot akart alapítani a Fidzsi-szigeteken, melynek Cousteau lett volna a neve. 1996. január 11-én a Calypso elsüllyedt a szingapúri kikötőben egy úszó csónakházzal történt ütközés miatt. Cousteau a Calypsót kiemeltette és hazavontatta Franciaországba, de 1997-ben bekövetkezett halála miatt már többé nem szállhatott vízre vele.
Könyvek és filmekSzerkesztés
Számos könyvet írt, mint például a Csend világa (1953) és a Jacques Cousteau Óceánjának Világa., Róla is készült négy könyv James Dugan-Undersea: Cousteau kapitány története (1957), Roger King-Jacques Cousteau és a tenger alatti világ (2000), John Bankston-Jacques-Yves Cousteau: Az ő története a tengerben (2002) és Kathleen Olmstead-Jacques Cousteau: Élet a tengerben (2008). Dokumentumfilmek készítésében is sikeres volt. A Calypso fedélzetén több mint 100 filmet készített. A Csend világáról (Le monde du silence) készített filmet három évvel azután forgatta, hogy a könyv megíródott, és sikerét jelzi, hogy Arany Pálma díjat kapott., Viszont a Le Monde sans soleil (A sötétség birodalmáról) előbb filmként készült el (1964), majd csak azután a könyv (1965). A sikeres könyveknek és a népszerű filmeknek köszönhette, hogy nemzetközileg elismert tengerkutató lett, és filmkészítőként is számon tartják.
